A természet megajándékozott minket, mi pedig örömmel fogadtuk.Gyerekek, felnőttek egyaránt élvezték a hóesést.Volt, aki az iskolában maradt, volt, aki a kapun kívül kereste a boldogságot. Egy biztos, ma senki nem panaszkodott a hidegre.
“Nézd, ez is boldogság:
Szépen mosolyog a tél!
Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér…
Nézd, ahogy felhőn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél, csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.
Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült…
Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!”
NOX : A TÉL DALA ( részlet)








