Hegedüs Levente 5-6 évvel ezelőtt még a Kossuth iskola „padjait koptatta”, s most, a felnőttkor küszöbén állva már olimpiai és világbajnok. Büszkék vagyunk egykori tanítványunkra, s szeretnénk, ha –e rövid interjún keresztül– egy kicsit azok is megismernék, akik személyesen nem találkoztak vele. Páratlan teljesítménye, kitartása, céltudatossága példaképpé teheti őt minden sportoló diákunk előtt.
Egyedülálló sikereket tudhatsz magadénak. Ifjúsági olimpiai aranyérem és most már U18 világbajnoki aranyérem büszke birtokosa is vagy ilyen fiatalon.
– Mikor léptél először jégre? Rögtön kiderült, hogy a jégen ügyesen mozogsz? Mikor került a képbe a jégkorong? Honnan tudtad, hogy van ilyen lehetőség?
-Legelőször 4 és fél évesen léptem jégre, akkor még csak úgy voltunk vele, tanuljak meg korcsolyázni, hogy ha befagynak télen a tavak, akkor el tudjunk menni. Igazából egyből hoki suliba írattak be a szüleim, de mivel nagyon megtetszett, ott ragadtam a jégpályán.
– Volt esetleg a családban, aki korcsolyázott, hokizott? Van-e a családodban hagyománya a sportolásnak?
– Előttem nem igazán voltak, akik érdeklődtek volna a jégkorong iránt, egyedül nevelő apukám volt, aki focizott fiatal korában.
– Volt/van-e példaképed, akire felnézel, akinek a pályafutása, játéka követendő példa számodra?
– Sok példaképem van, de akire igazán felnézek, az Carey Price. Ő az NHL-ben játszik, ő a kedvenc kapusom.
– Milyen suliba jársz most? Mennyit edzel? Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulást és az élsportot?
– A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba járok Miskolcon. Ez egy elég erős gimnázium országos szinten is, így elég nehéz összeegyeztetni a tanulást a sporttal, de szerencsémre minden lehetőséget biztosít számomra az intézmény.
– Belefér-e az életedbe a hokin kívül más hobbi, kedvtelés?
– Mindennek megvan az ideje. A hobbik nálam általában nyáron jöhetnek csak szóba, ilyenkor szeretek strandra járni, horgászni, szeretteimmel lenni, és persze edzeni is szoktam.
Fantasztikus elismerés ért a VB-n, a torna legjobb kapusának választottak.
– Mit éreztél, gondoltál, amikor – még kiváló csapattársaid közül is kiemelkedve – mindenki téged ünnepelt, neked gratulált?
– Úgy gondolom, hogy ez egy felfoghatatlan dolog volt számomra, mert mindenki a csapatban arra fókuszált, hogy a csapat nyerjen, és nem az egyéni célokra feltettük a hangsúlyt, hiszen ez csapatsport. Természetesen nagyom boldog voltam, hogy ilyen eredményt sikerült elérnem, sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat.
– Milyen készségek szükségesek ahhoz szerinted, hogy valakiből igazán jó kapus lehessen?
– Az én meglátásom az, hogy a legfontosabb a kitartás és az akart, de nyilván szükség van fizikai adottságokra is. Nem mindig a legtehetségesebb játékosokból lesznek felnőtt játékosok, hanem a legszorgalmasabb és legkitartóbbakból.
– Most már te is a példaképek közé tartozol ebben a sportban, ezért kérdezem, hogy mit tanácsolnál azoknak a gyerekeknek, akik hokiznak, vagy most kezdik ezt a sportot, és a tiédhez hasonló sikerekre vágynak?
– A legfontosabb, hogy magad miatt csináld, ne azért, mert anya vagy apa azt mondta, hogy ezt kell csinálod. Élvezd, hogy ott lehetsz a pályán, és azt csinálhatod, amit szeretsz. De azt mindenképpen tudnia kell mindenkinek, nagyon sok lemondással és áldozattal jár az élsport.
A VB után egy interjúban nagyon szépen megfogalmaztad, hogy az aranyérem megszerzésének a csapat összetartása volt az egyik legfontosabb pillére.
– Mi kell ahhoz, hogy összetartó, egymást támogató, segítő csapat álljon össze?
– Mindenkinek tudnia kell, hogy egy nagy közös cél érdekében csinálunk mindent és egymásért, a csapatérdek az első, nem az egyéni érdekek.
– Gondolom, ilyen sikerek után számos lehetőség áll előtted a jégkorong világában. Milyen terveid, vágyaid vannak ezzel kapcsolatban?
– Szeretném idővel külföldön folytatni pályafutásomat, de egyelőre Miskolcon maradok még.
– Milyen szerepet szánsz a felnőtt életedben a hokinak?
– Nekem az a célom, hogy profi játékos legyek egyszer, és akár külföldi felnőtt bajnokságokban játszhassak.
Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy teljesüljenek a fentiekben megfogalmazott céljaid. Úgy hiszem, a legjobb úton haladsz, hogy így legyen.
Gellárné Nagy Ilona
Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával
Közép-dunántúli
Regionális Minőségi díj
2008
