Medve Melinda, édesanya, 2.b
Az idei év februárjában volt szerencsém részt venni a Kossuth Lajos Általános Iskola 2.b osztályának nyílt óráján, amelynek keretében a kompetencia alapú szövegértés-szövegalkotás, hagyományos néven a magyarórába nyerhettünk bepillantást.
Nagy várakozással és izgalommal tekintettünk az óra elé, hiszen sok mindent hallottunk már erről a ? hazai oktatásban újnak számító ? módszerről a sajtóból, internetről, az iskolából, és természetesen gyermekeinktől. Mégis azt mondhatom, hogy a terület számomra legalábbis a gyakorlati megvalósulás oldaláról nézve igencsak ismeretlen volt. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy a valóságban hogyan is lehet kivitelezni egy olyan, hagyományostól alapjaiban eltérő módszert, amely a fejlesztési folyamaton túl nem csupán a képességek meglétéről, hanem azok kreatív, alkotó módon való felhasználásáról szól.
A nyílt óra utáni első gondolatom az volt, hogy nagyon szeretnék beiratkozni én is ebbe az iskolába, Halenár Istvánné, Gyöngyi néni osztályába, és újra kezdeni ezt az egészet…
Rögtön értelmet nyert az is, hogy Dóra lányom vajon miért is várja annyira az iskolát nap mint nap, mesél oly nagy kedvvel a bálnáról, hangyáról, pingvinről olyanokat, amelyeknek komolyan utána kell néznem, hogy lépést tudjak tartani a lányom érdeklődésével!
Úgy vélem, a kompetencia alapú oktatási módszerek alkalmazása során gyermekünkből nyitott, problémamegoldásra képes, együttműködő felnőtt válhat. A motiváltság kialakításán s a kézség- és képességfejlesztés előtérbe helyezésén keresztül a tanítás helyett a tanulás aktív folyamata kerül a középpontba, és a tanulni tudás képessége lesz a fő szempont. A mai felgyorsult világban információk tömege zúdul az emberekre nap mint nap, ahol elengedhetetlen a lényeges elválasztása a lényegtelentől, tehát a szelektálás képessége. A nyílt órán bemutatott oktatási módszer erre is megoldást jelent, megtanítja a gyermeket a kritikai gondolkodásra, és a felnőtt élethez szükséges kompetenciák felé mutat. Láthatóvá vált nekünk szülőknek is az óriási kontraszt a hagyományos és e között az oktatás között. Itt életszerű helyzetek, kihívások kerültek elő, amelyeket a gyerekeknek meg kellett oldani. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben jobban boldogul az, aki képes reagálni a környezet változásaira, bízik magában, képes véleményt alkotni a körülötte lévő világról és önálló döntéseket tud hozni. Tapasztalhattuk azt is, hogy ezzel a módszerrel figyelembe vehetőek az egyéni haladás szempontjai is, hiszen a gyerekek nem egyforma képességekkel rendelkeznek a különböző területeken. A módszer során előtérbe kerül a gyakorlat orientáltság, és nagy pozitívuma az azonnali visszajelzés. A gyerekek az órán együttműködők voltak, jellemző volt az empátia, konfliktuskezelés, közösségi-csapat munka, szervezés.
Azt is láthattuk, hogy hatalmas munka ez a pedagógusoknak is. Rendkívül nagy hangsúly kerül arra, hogy hogyan tudja a tanító magáévá tenni ezt a módszert, mennyire sikerül ?megfogni? a lényegét, és nem hagyományos módon átadni a tudást.
Csak azt mondhatom, hogy nagyon szerencsés Dóra lányom és a 2.b osztály, hogy ezzel a módszerrel tanulhatnak, mely sikerének záloga Gyöngyi néni szakmai hozzáértése, elkötelezettsége és a gyerekek szeretete.
“Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.” (Rudolf Steiner)
Szül?i vélemény (Á Cs édesanya 3.b)
a kompetencia alapú oktatásról
Amikor el?ször hallottam a kompetencia alapú oktatás kifejezést, nem értettem bel?le egy szót sem, túlságosan szakmai volt. A tanév elején, az els? szül?i értekezleten kisfiam osztályf?nöke nagyon lelkesen ecsetelte az el?nyeit, és bár hittem neki, nem gy?zött meg igazán. Nem értettem, hogy mir?l szól, nem láttam át, hogy ez miért annyira jó. Annyit tudtam csak, hogy ez a módszer számomra teljesen új, teljesen idegen, de látva Judit néni lelkesedését, – akiben feltétlenül megbízok ? talán még jó is lehet?
Egy körtelefont azért megengedtem ismer?seim, barátn?im körében. Kinek mit is mond a kompetencia alapú oktatás? Legtöbben persze, – hozzám hasonlóan – soha nem hallottak róla, ami érthet?, hiszen ez tényleg elég új dolog. Végül találtam valakit, akinek volt olyan ismer?se, akinek a gyermeke már ezzel a módszerrel tanult egy másik iskolában? J Ebb?l a forrásból csupa pozitív dolog jött vissza: állítólag azok a gyerekek, akik ezzel a módszerrel tanultak, sokkal jobb eredményeket értek el matematika versenyeken, illetve felvételi vizsgákon. Hivatalosan persze nem tudom alátámasztani, de szül?ként ez is egy plusz információ volt.
Így aztán megnyugodva, de annál kíváncsibban vártam, hogy az én kisfiam mit szól hozzá. Érdekl?dve forgattam a könyveit, kerestem a választ, hogy mit?l annyival jobb ez az egész, mint az, ahogy – ki sem számolom hány évvel ezel?tt ? én tanultam.
Judit néni sokat beszélt nekünk róla továbbra is, az ? lelkesedése töretlen volt, és a kisfiamé is. Az övé f?leg amiatt, hogy csoportosan dolgozhattak órákon.
Március elején aztán végre lehet?séget kaptunk mi, szül?k is, hogy egy nyílt tanítási órát meglátogathassunk.
Mit gondolok róla most, hogy láttam ?él?ben? egy ilyen órát? Nekem tetszett.
Nyilván szakmailag nem tudom megítélni, nem is feladatom, de szül?ként most már azt gondolom, jó, hogy az én gyerekem is részt vehet ebben, jó, hogy ezzel a módszerrel tanulhat.
Ezt láttam: a gyerekek négyf?s csoportokban dolgoztak, amit láthatóan nagyon élveztek. Kimondottan vidám, jó hangulatú óra volt, és nem azért, mert vendégek voltak. Természetesen viselkedtek ?k is, a tanító néni is, látszott, hogy ez náluk mindennapos dolog és nem egy el?re begyakorolt, betanult el?adás volt. Színes volt, változatos és izgalmas. Mindenki tudja, akinek iskoláskorú gyereke van, hogy nem könny? 45 percen át lekötni a figyelmüket úgy, hogy közben még tanuljanak is. De ezt itt sikerült megvalósítani. A gyerekek várták az újabb feladatokat és figyeltek Dolgoztak számítógéppel, többször felálltak, mozogtak egy kicsit, kosárral piacra mentek, memória játékot játszottak, mindezt jókedv?en, mosolyogva? Nem láttam egyetlen unatkozó kisgyereket sem. Ha valaki el?bb elkészült, kapott plusz feladatot. Ha valaki elakadt, annak a társai (!) segítettek? és közben ez csupa matematika volt, ?k pedig úgy tanultak, hogy szerintem, észre sem vették. Örültek minden egyes újabb feladatnak, lelkesek voltak és együttm?köd?k. Még az itthoni gyakorláshoz is kaptam néhány jó ötletet.
Nekem, mint anyukának az a fontos, hogy a kisfiam szereti a matematikát, szerinte jobb így tanulni, mint eddig (bár konkrétan nem tudja megmondani, miért). A felmér?i – amit természetesen egyénileg írnak, ez nem csoportmunka J – pedig azt tükrözik, hogy érti és megtanulja így is az anyagot.
Olyannyira meggy?zött az, amit láttam, hogy egyrészt biztosan tudom már, mit is mondanék, ha engem hívna fel valaki, hogy mi is ez az új, kimondhatatlan nev? módszer, másrészt pedig ? és ez a fontosabb J ? remélem, hogy a kés?bbiekben lehet?ség lesz ezt más tantárgyakra is kiterjeszteni.
2010.03.29.
Szül?i vélemény 3.b (D CS édesapja)
a kompetencia alapú oktatásról
Örömmel vettem a lehet?séget, hogy megnézhessek egy kompetencia alapú tanórát. Miután Csanád olyan lelkesen beszélt a tanórákról, a feladatokról – és meglepetten tapasztaltam az ügyes és kreatív feladatmegoldásokat, amiket alkalmazott itthon, – kíváncsi voltam a gyerekek munkájára egy ilyen tanórán. Bár a bemutatóórák hitelességével fenntartásaim vannak, Csani kérdezés nélkül is megnyugtatott utólag, amikor err?l beszélgetve azt mondta, hogy “Tudod apa, a bemutatóórákra mindig felkészíti a tanító néni a gyerekeket, de nálunk tényleg ilyenek az órák” 🙂
Korábban gyakorló szül?ként többször volt alkalmam hagyományos tanítási módszert alkalmazó bemutatóórán részt venni. A különbség a két módszer között látványos. Míg a hagyományos módszernél az aktív óra mellett is a gyerekek az óra idejének legnagyobb részében egyedül dolgoznak, leginkább saját bels? késztetésükre, aktivitásukra bízva, hogy haladnak-e, követik-e az órát, az itt bemutatott órán a kiscsoportos közös munka miatt folyamatosan aktívan vesznek részt a munkában. Egymást ösztönzik és javítják ki. Az egymáshoz való hozzáállásuk pozitív, mindig segít?. Az együttm?ködésük példás – ami nélkül a feladatok nagy részét nem tudnák megoldani, másrészt erre a kompetenciára kés?bb, az életük során nagy szükségük lesz. Látszott, hogy a gyerekek szívesen dolgoznak és sajnálják, hogy vége az órának. Nem unatkoznak és a tanulást játék(os)nak élik meg, ami az otthoni beszélgetésekb?l is kiderül.
A gyermekem szívesen jár az iskolába, és szívesen alkalmazza az ott játékosan megszerzett tudást. Az ilyen jelleg? feladatokat szívesen oldja meg otthon (vág, ragaszt, néz utána ismereteknek, rajzolja a feladatokat és oldja meg közben) ellentétben a ‘hagyományos’ jelleg? feladatokkal.
Hiszek benne, hogy a kompetencia alapú képzés nemcsak azért jó, mert a gyerekek élvezik a tanulást (ami borzasztó fontos!), de sokkal inkább használható tudást és tapasztalatot(!) ad a gyerekek kezébe, mint a hagyományos tanítási/tanulási módszer, segítve, növelve ezzel az életben való beválási esélyeiket.
2010.03.29.
Szül?i vélemény 3.b (H M édesanya)
a kompetencia alapú oktatásról
Olyan oktatási módszert ismerhettünk meg a bemutató órán, amihez hasonlóval sem találkoztunk még saját tanulmányaink során.
Leny?göz? volt, hogy a matematikai alapfogalmakat milyen egyszer? és életszer? példákon keresztül hallják és értik meg a gyerekek.
Szorongásnak nyoma sem volt az órán, felszabadultan dolgoztak.
A csapatmunka során segítették egymást, megbeszélték a megoldás menetét.
Remélem, hogy minél több tantárgy tanításába be tudja vonni a tanító néni a kompetencia alapú oktatás f? alapelveit.
2010.03.29.
Szül?i vélemény (T V édesanyja 2.b)
a kompetencia alapú oktatásról
Két gyermekem szeptember óta vesz részt a kompetencia alapú oktatási folyamatban. Élményeiket folyamatosan megosztják velem és a családdal, valamint egy nyílt tanóra keretein belül is bepillantást nyerhettem az osztályban zajló munkába.
A gyerekek lelkesen dolgoznak, élvezik a változatos feladattípusokat. Felüdülés számukra, hogy a megszokott frontális osztálymunkát kiegészíti a nagyon is életszer? pár- és csoportmunka. Játszva, ?felfedezve? tanulnak, élvezik a tananyag feldolgozásának folyamatát. Az információt nemcsak a tanító nénit?l vagy könyvekb?l szerzik, hanem mindenki a saját véleményével, tapasztalatával gazdagíthatja az osztályt. Ezzel természetesen fejl?dik a kommunikációs készségük, az egyéni különbségek jelent?sége csökken, egy gyengébb tanuló is ugyanolyan értékes tag a csoportban. A gyerekek az érzelmeiket, személyiségüket is beleviszik a tanulásba, emelve a motivációs szintet és segítve a tananyag rögzülését.
Menet közben a gyerekeknek lehet?sége van a saját hibáik kijavítására, a felmerül? konfliktusok kezelésére. Fejl?dik a csapattagok iránti tolerancia, és az egész csoport sikerének a felel?sségében is osztozniuk kell. Megtanulnak gazdálkodni a feladatra kiadott id?vel és információ mennyiséggel. A tanulók az óra végén játékos formában értékelik magukat, ez szintén fontos része az önbecsülés és a személyiség kibontakozásának.
Véleményem szerint fontos pozitívuma a módszernek az is, hogy megkönnyíti a gyerekek számára az átmenetet az óvodai és az iskolai munka között. A kompetencia alapú oktatás az életre készít fel, olyan területeit is fejleszti a tanulók személyiségének, amelyekre kés?bb a munkahelyi elhelyezkedéshez, társadalmi beilleszkedéshez, s?t személyes boldogulásukhoz is szükség lesz.
2010.03.29.
Szül?i vélemény (Cs D édesanyja 2.b)
a kompetencia alapú oktatásról
Eleinte fogalmunk sem volt, mi az a kompetencia alapú oktatás. A szül?i értekezleten elhangzottak alapján bonyolultnak t?nt. Lényegesen több felkészülést igényel a pedagógus részér?l, mint egy hagyományos óra.
A bemutató órán vált világossá, hogy mir?l is van szó, és hogyan m?ködik ez. Az óra mozgalmas, játékos, nem unalmas. A gyerekek lelkesen dolgoznak, látszik, hogy sokkal felszabadultabbak, de mégsem fegyelmezetlenek.
A sikerélmény és az örömszerzés motiválja ?ket és nem a fekete ponttól, vagy a megszégyenülést?l való félelem. Minden kisgyerek a habitusának megfelel?en tud megnyilvánulni valamilyen szerepben. Ha egy csendes, visszahúzódó gyerekre jut éppen a szóviv?i feladat, ? is próbálkozik, a társai biztatják, és ezáltal sikerélménye lesz, amit?l az önbizalma is n?.
Donátnál éppen ezt tapasztaljuk, szívesen vett részt például a meseíró pályázatokon, ahol több társával együtt oklevelet és ajándékot vehetett át Móron. A könyveket azóta még szívesebben forgatja és elemzi is. Saját könyvecskéket készít, humoros írásokkal. Ez azt bizonyítja, hogy a módszer a gyerekek kreativitását is fejleszti, és alkotómunkára ösztönzi ?ket.
Véleményünk szerint kés?bbi tanulási módszerére is pozitív hatással lehet, mivel azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok információt képes viszonylag rövid id? alatt megjegyezni és visszamondani. Igaz, hogy ezt az egyéni adottságok is befolyásolják, mivel mindenki másban tehetséges, de valószín?leg ezzel a módszerrel hamarabb és könnyebben kiderül, hogy melyik gyerek miben tehetséges és miben kell fejleszteni.
Nagy különbséget jelent az is, hogy nem csupán egy olvasmány, vagy szöveg “jól jegyezd meg” részét magolják be, hanem érdekessé van téve és beleélhetik magukat a különböz? történetekbe. Nekünk az is tetszik, hogy nem kell egy helyben elzsibbadva 45 percet végigülniük, óra közben is meg vannak mozgatva. Nem nagyon van lehet?ség kibújni a munka alól, habár az ülésrend befolyásolja az aktivitást, például, akik fal fel?l, vagy a tanítótól messze ülnek, kevésbé aktívak, mint akik középtájon ülnek. Ideális lenne a napközis tanítót is bevonni ebbe a szellemiségbe, ezt a módszert délután is folytatni.
2010.03.29.
.
